Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola múltja és jelene

Tardoskedd község területén az iskolaszerű oktatás gyökerei egészen az Árpád-korig nyúlnak vissza. A régi iratok már a korai századokban ősrégi plébániaként említik a települést, és a kor szokásai szerint ahol plébánia működött, ott az oktatás is jelen volt. Az iskola alapítása hivatalosan a XIII. század elejére tehető: II. Endre magyar uralkodó (1205–1235) ezt a kis települést a Szent Keresztről elnevezett osztrák kolostornak juttatta. A krónikák már 1236-ban feljegyezték, hogy a terület kiválóan alkalmas mezőgazdaságra és gyümölcstermesztésre. A rendek működésük alatt egy kisebb rendházat, monostort építtettek a mai plébánia helyén, amely évszázadokon át az iskolát is helyettesítette. 1297-ben Tardoskedd az esztergomi érsek birtokába került, amit III. Endre király június 11-én hagyta jóvá. Tamás esztergomi érsek 1317. augusztus 23-án szervezte meg az önálló plébániát. Az első név szerint ismert pap és tanító Joannes plebanus volt, aki 1332 és 1337 között a paplakban oktatta a gyermekeket, mivel külön iskolaépület ekkor még nem létezett. A későbbi évszázadok viharai, a tatár- és törökdúlás annyira elszegényítették a falut, hogy 1675 és 1697 között a plébánia Nagykérhez tartozott. Az önálló hitélet és oktatás 1697-ben indult újra Megyeri György lelkész érkezésével.

Különálló iskolaépületről az 1700-as évektől beszélhetünk. Az 1732-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Karlovszky Ferenc volt az iskolamester és kántor, majd 1779-ben Szojkovics Mihály, 1811-ben pedig Nemes Gál József töltötte be ezt a tisztet. Ekkoriban az iskola még csupán egyetlen tanteremből állt. Az 1848-as szabadságharc eszméi az oktatásban is változást hoztak: az omladozó templomkert kőkerítéséből új, háromtantermes iskolát emeltek. Ebben az időben, 1847-ben került az intézmény élére Fratrics József tanító. Ezzel párhuzamosan a község egy magyar holdat jelölt ki az Alvégen egy faiskola számára, ahol a tanulók gyümölcsfa-gondozást és nemesítést tanultak.

Az iskolaügy érdekében Szemerényi (Semmelweis) Károly plébános – a híres orvos, Semmelweis Ignác testvére – szerzett elévülhetetlen érdemeket. Saját vagyonából telket vásárolt, és tízezer forintnyi alapítványt tett az Isteni Megváltóról elnevezett szerzetes tanítónők fenntartására. A leányiskola ünnepélyes alapkőletétele 1885. április 23-án, felszentelése pedig október 27-én történt meg.

1910-ben a leányiskolát már zárdaiskolaként ismerték, míg a templom túloldalán működő faluiskolában férfitanítók oktattak. Az első világháború alatt a férfiakat behívták, így a kedvesnővérek vették át a fiúk tanítását is, a fiúiskolából pedig hadikórház lett. A két világháború között az iskola modernizálódott: 1931-ben kaviccsal sármentesítették az udvart, 1933-ban pedig bevezették a villanyt. A fejlődést a második világháború törte meg: 1945. március 27-én bombatalálat érte a falut, az iskola ablakai kitörtek, a tanítás pedig végképp megszűnt. A kedvesnővéreket elbocsátották és Csehországba hurcolták kényszermunkára.

A magyar nyelvű alapfokú oktatás 1950-ben indult újra Krajčír János és Bereck Kálmán vezetésével. Az intézmény azóta is a környék magyar nyelvű „szigeteként” őrzi identitását. Az iskola történetének egyik legfontosabb mérföldköve 1976-ban jött el, amikor a tanítás az akkor elkészült új épületben folytatódott, amelyet az intézmény mind a mai napig használ. Az épületváltás óta olyan igazgatók vezették az iskolát, mint Fábrik Gyula (1970–1990), Lőrincz László, Tóth Mária, Fujasz György, majd 2002-től napjainkig PaedDr. Tóth Szilvia.

A 2002-es év kiemelt jelentőségű volt, hiszen ekkor vette fel az intézmény a Szemerényi Károly nevet. A mai iskola pedagógusai arra törekednek, hogy tanítványaik nyitottak legyenek a művészetekre, becsüljék a tudást, és megtalálják helyüket a társadalomban. Jelenleg 10 osztályban 147 tanuló tanul. Az intézmény kiemelt figyelmet fordít a speciális igényű tanulókra, akikkel gyógypedagógusok és pedagógusi asszisztensek foglalkoznak, biztosítva számukra a megfelelő bánásmódot.

A 2004/2005-ös tanévtől kreativitásfejlesztő foglalkozásokkal segítik az óvodások iskolai beilleszkedését. A diákok számos szakkört látogathatnak, részt vesznek úszó- és sítanfolyamokon, valamint erdei iskolákban. A tehetséggondozás jegyében az iskola számos versenybe kapcsolódik be; 2007 óta a községgel karöltve jutalmazzák az „Év legsikeresebb tanulóját”.

A közösségi élet alapkövei a hagyományos rendezvények: a sportnapok, az egészséges életmódról szóló előadások, a Mikulás- és karácsonyvárás, a farsangi bál, a húsvéti kézműves műhelyek és a gyermekjuniális. A diákok rendszeres látogatói a Jókai Színháznak és a múzeumoknak. A hagyományok ápolását szolgálja a hagyományőrző sarok, a fafaragványok és az átrium 2019-ben megújult kopjafái. Az iskola modern felszereltségét műfüves pálya, új játszótér és korszerű informatikai háttér egészíti ki.

A 18 fős tantestület és az 5 fős technikai személyzet biztosítja a zökkenőmentes működést. A pedagógusok folyamatosan képzik magukat Szlovákia egyetemein és szakmai napokon. Az intézmény működését a szlovák állami források mellett a Bethlen Gábor Alap és a Rákóczi Szövetség támogatásai is segítik, biztosítva a tardoskeddi magyar oktatás színvonalas jövőjét.

Szemerényi Károly – Iskolánk névadója

Iskolánk immáron negyed évszázada büszkén viseli Szemerényi Károly nevét, aki nemcsak egyházi személyiségként, hanem hazaszerető, művelt és közösségépítő emberként is maradandót alkotott.

Szemerényi Károly 1813. január 9-én született Budán, a Semmelweis család tagjaként. Testvére volt Semmelweis Ignác orvosnak, akit az egész világ „az anyák megmentőjeként” ismer. Ignác a gyermekágyi láz elleni küzdelmével számtalan édesanya életét mentette meg.

A két testvér bár különböző hivatást választott, de mindketten az emberek szolgálatát tartották életük legfontosabb feladatának.

Szemerényi Károly tanulmányait a budai érseki gimnáziumban végezte, majd a papi hivatást választotta. 1836-ban szentelték pappá az esztergomi bazilikában. Káplánként több településen is szolgált, később pedig jelentős szerepet vállalt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején.Az ifjú pap nagy magyar hazafi lett középiskolájának és Pest magyar légkörének hatására. Kérte családnevének Szemerényi névre való megváltoztatását, és német nevű híveit is névváltoztatásra buzdította. Hazafias elkötelezettsége miatt nehéz időszak következett életében: eltiltották a nyilvános papi működéstől, és rendőri megfigyelés alatt állt. Hitét és elveit azonban a megpróbáltatások idején sem adta fel.

A kiegyezés után ismét aktívan szolgálhatott az egyházban. 1876. augusztus 3-tól Tardoskedd plébánosa lett. A településén nemcsak lelkipásztori munkát végzett, hanem sokat tett az oktatásért is: telket vásárolt, iskolát építtetett, és jelentős anyagi támogatást nyújtott egy leányiskola és kollégium működtetéséhez. Fontosnak tartotta, hogy a fiatalok tanulhassanak, művelődjenek és hitben nevelkedjenek.

Élete végéig hű maradt hivatásához. 1898-ban, 86 éves korában hunyt el. Sírhelye Pozsonyban, a Szent András temetőben található.

Iskolánk névadójaként Szemerényi Károly példát mutat számunkra: a tudás, a hit, a hazaszeretet és az önzetlen szolgálat értékeivel. Emléke arra ösztönöz bennünket, hogy mi is tegyünk közösségünkért, és törekedjünk arra, hogy munkánkkal mások javát szolgáljuk.